E heti találóskérdésünk:

Mi az amit mindig elvisznek egy kupadöntőre, de sohasem használják?

A válasz: a vesztes csapat szalagjai ill. Gavin Harris.

Kérdezzük meg bármelyik futballszurkolót, a ködös Albiontól egészen a napfényes Ibériáig, hogy ki a legsumákabb de mégis legszerethetőbb futballista akit valaha láttak:

A válasz: Gavin Harris

Úgyhogy most mi is a Gavin Harris-jelenség nyomába eredünk.

Első labdaérintések a West Ham-ben (1985-1995)

Gavin "Gavino" Harris 1975. október 18-án Londonban született. Futballszeretetét édesapjától örökölte, aki egy helyi kis amatőrcsapatban kergette a labdát. A kis Gavin 10 évesen jelentkezett a West Ham United tehetségkutatójára, ahol azonnal beválogatták. Hősünk folyamatosan lépkedett egyre feljebb a képzeletbeli ranglétrákon, bár hozzállását többször is bírálták aktuális edzői. 18 évesen kapott profi szerződést és az 1994-95-ös szezonban Harry Redknapp menedzser már komolyan számolt vele az első gárdánál, ahol 1994 decemberében mutatkozott be egy Arsenal elleni meccsen. De sajnos Gavino nem tudott élni a lehetősséggel. A Chelsea elleni FA-kupa meccs előtti éjszakáján egy londoni éjszakai klubban úgy berúgott mint az albán szamár és mivel fizetni már nem tudott a klub biztonsági őrei kidobták. Harris enyhén hiányos öltözékkel taxit szerzett, azonban a taxisnak fizetség helyett a hátsó felét mutogatta. Egy szó mint száz, míg a többiek a Stanford Bridge-n állták a sarat, Gavin egy cellában csücsült.

A kiugrás évei és a millwalli aranypillanatok (1995-1999)

 Az eset után nem sok maradása volt a Kalapácsosoknál így a Crystal Palace-hoz került, itt egy évet töltött el, majd a Wimbledon FC "Crazy Gang" következett, egyik klubnál sem alkotott maradandót. 1997-ben a Millwall szerezte meg a játékjogát és itt Harris végre kivirágzott, a fénykorát élő Paul Shaw-val a Championship legjobb csatárpárosát alkották és a The Den (a Barlang) visszhangzott a "dokkmunkások" örömujjongásaitól. A Millwall-ban 1999-ig ontotta a gólokat, de a szezon végén ár számos elsőligás csapat bejelentkezett érte és ő a Coventry City-t választotta. Gordon Strachan-nal rendkívül jól megértette magát és a pályán kívűli kisebb-nagyobb balhéi is egyre kisebb visszhangra találtak. Kevin Keegan szövetségi kapitány meg is hívta a válogatottba, ahol még 1999 tavaszán a magyarok elleni budapesti mérkőzésen mutatkozott be még milwall-i játékosként.

Újra a Premier League-ben (1999-2004)

Gavino jól érezte magát a Coventry-nél de ő se tudta megakadályozni, hogy a csapat 2001 tavaszán kiessen a PL-ből, így hősünk továbbállt és az Aston Villánál kötött ki. Graham Taylor edzővel voltak kisebb összezördülései, de Harris ipari mennyiségben termelte a gólokat és rendszeres válogatott kerettag volt (bár a 2000-es EB-re nem vitték ki). A 2001-02-es szezon végére nagyszerű formába lendült, de sajnos az utolsó bajnoki meccsen térdsérülést szenvedett, így nem utazhatott a távol-keleti VB-re. Gavino még egy évet töltött el a Villánál és 2003 nyarán továbbállt az újonc Portsmouthba (David O' Leary menedzser közölte vele, hogy nem tart igényt szolgálataira, a Villa szurkolói szimpátia-tüntetést szerveztek mellette) ahol újra együtt dolgozhatott ifjúkori mentorával Harry Redknapp-el. A Pompey-ban fantasztikus idényt zárt, a szezon végén válogathatott az ajánlatok között és részt vehetett a 2004-es portugáliai EB-n, ahol csereként 3 csoportmeccsen jutott szóhoz.

Egy új élet kezdete: Newcastle United (2004-2005)

Az új idényt már új csapatában a Newcastle United-ban kezdte, ahol nagy reményeket fűztek átigazolásához. Erik Dornhelm vezetőedző gyengébb formája ellenére is sorozatosan bizalmat szavazott neki, de amikor már a csapat vezérbikájával Alan Shearer-el is összeveszett, a kispadra került. A csávából a mindössze 20 éves-addig USA-beli amatőrcsapatokban szereplő_szupertehetséges mexikói csatár Santiago Munez érkezése húzta ki. Shearer 2004 decemberében megsérült, így Gavin Harris előtt szabad volt az út a kezdőcsapatba. 2005 tavaszán a fiatal Munezzel fantasztikus párost alkottak és az életben is szoros barátságot kötöttek, így tehát sikerült a szezont gyengén kezdő Newcastle-t a bajnokság 4. helyére kormányozni a Liverpool ellenében.

Living the dream, a Real Madridban (2005-2006)

A nyáron Harrisre pedig rámosolygott a szerencse: a Real Madrid hívta. Szokásához híven itt is beilleszkedési gondokkal küszködött, de amikor augusztus végén a "blanco"-k Santiago Munezt is megszerezték egy a Michael Owent is magában foglaló csereüzlet keretében, Gavin magára talált. Azonban 2005 decemberére mind Munez mind harris pocsék formába került, a bulvárlapok tele voltak magánélei botrányaikkal. A holland Rudi van der Merwe vezetőedző mindkettőjüket mellőzte. Santiago ráadásul meg is sérült, így Harris kihasználta a kínálkozó lehetőséget és szépen lassan bejátszotta magát a kezdő 11-be. A Real nagyszerűen menetelt a BL-ben és döntőt játszhatott az angol Arsenal-al. A döntőre a Santiago Bernebau stadionban került sor, ahol az angolok a szenzációsan játszó TJ Harper büntetőjével (ami előtt pont Gavin Harris szabálytalankodott) és Titi Henry góljával 2-0-ra elhúztak. A szünetben van der Merwe ahelyett, hogy Harrist lecserélte volna, pályán hagyta, ráadásul még Munezt is pályára küldte. Az angolok nem bírtak a Ronaldo-Harris-Munez támadótrióval és a 90. percben Gavino és Munez góljaival már 2-2 volt az eredmény, a 91. percben pedig Beckham egy varázslatos csavarással a BL-serleget is megszerezte a Real-nak. Gavin Harris a csúcsra ért de sajnos Eriksson Anglia szövetségi kapitánya nem így gondolta és Harris helyett Theo Walcott-ot vitte el a németországi mundialra.

Mit lehet erre még mondani? Várjuk a Goal III-at, hogy megtudjuk mi lett Gavino további sorsa:)