Giorgio világa

Mottó: "Nagyon sok punci van a világon, de csak néhány süt lasagne-t a születésnapodra." (Kevin Smith után szabadon)

Március 24-én miután már nem bírtam magammal, elhatároztam, hogy belevetem magam a méltán híres szegedi éjszakai életbe. Az éjszaka kellemes eltöltéséhez kiváló segítőtársaim akadtak: Dani, aki minden pénteken bontja a SZOTÉ-t és Lacika, a világklasszis védekező középpályás, aki civilben kistérségi motherfuckerként tevékenykedik.

A kispályás focimeccs után fáradtan huppantam le Dani fotelébe. A szobát hamarosan a férfi fülnek oly kellemes hangok töltötték be, a dobozos sörök pattanó hangja, és az finom zizegés, ahogy a folyékony arany lezúdul az ember torkán.

Nemsokára Lacika is megjelent és megvitattuk, hogy hol folytassuk az alkoholizálást. A Mignon kiütéssel győzött, bár Lacika aggályait fejezte ki, mivel a közelmúltban többször is vétett a helyiség házszabálya és úgy általában az általános viselkedési normák ellen.

Pillanatok alatt az egyik kényelmes asztalnál ültünk, és sorban jöttek a whiskey-kóla körök - a Dallas után csak úgy szabadon - és persze egy közismert szegedi celebet is felfedeztünk a pultnál, a megyei labdarúgó körökben jólismert játékvezető kollégát. A további köröknek néhány zsíros deszkával ágyaztunk meg, időnk rengeteg volt, hiszen előrelátóan már korábban lejelentkeztünk a SZOTÉ-ban, és megkaptuk a pecsétet. A kidobó szokás szerint Daniel Craig volt. Kb. hajnali 1 órakor hatoltunk be a célterületre, és Danit pillanatok alatt beszippantotta a tánctér, tánctudását latba vetve egy újabb áldozatot szemelt ki magának. Dani csajozási stratégiája borzasztóan egyszerű, bár könyveket lehetne írni róla. Egyszerűségének lényege, hogy mindössze 3 lépésből áll:

1. a csajt el kell szigetelni a barátnőitől

2. szemtől-szemben keresztnevén kell szólítani (ettől mindig elérzékenyülnek)

3. mikor már nyeregben érzi magát, megalázó kijelentést kell tenni rá (hímsovinizmus)

Ez a 3 pillér megfűszerezve, a egyes körökben már kultuszt teremtő Dani-pörgetéssel, biztos eredménnyel kecsegtet.

Sajnos azonban én belebotlottam abba a leányzóba, akitől azt reméltem, hogy egyszer lasagne-t süt a születésnapomra, de ő ezt nem vállalta (s nem azért mert nem tud sütni). Mellkasom baloldalán fekete lyuk keletkezett, és szívem összetört üvegcserepeit keresgetve, az udvaron kötöttem ki, ahol Lacika két NB II-es (bár feljutásra esélyes) csaj társaságban értekezett a buliról. Szerelmi bánattól gyötörve búsan fújtam a füstöt, miközben lelkemben égtek kis rőzsedalok, füstösek, furcsák, búsak, bíborak, arrról, hogy meghalok. Ráadásul egy jóhiszemű lány tüzet kért tőlem ,én pedig, miközben lassan kifújtam a füstöt ránéztem és azt feleltem, hogy nem dohányzom:)

Kafkai magányomból csak a már említett jv. kolléga rángatott ki, akinek jóízű történeteit hallgatva, elfeledtem mardosó bánatomat. Idő közben Lacika elbúcsúzott, majd végre valahára Danit is kiokádta a tánctér, és együtt indultunk a Boci felé. Jó keddvel mesélte éjszakai hódítását, majd beléfagyott a szó, amikor az ő lasagne-s csaja egy másodosztályú baromba karolva sasszézott végig a Somogyi utcán...